Nők

A műben ugyanis - bár sokat beszélnek róluk - még egy vágókép erejéig sem látni férfiakat (ezt az ötletet egyébként a Nők eredetijéből, George Cukor 1939-es Az asszonyából vették az alkotók). Van benne kárpótlásul egy csokornyi öregedő, ám korát bámulatosan jól titkoló színésznő Meg Ryantől kezdve Annette Beningen át Candice Bergenig. 
 
Diane English remake-je egyebekben is a végletek filmje: a hölgyek benne önző karrierista dögök, minden évben egy-egy gyermeket potyogtató htb-k, szívtelen ribancok, akik természetesen kizárólag a pénz miatt ragadják el egy családtól a ház urát, vagy kőkemény leszbikusok. Pedig a Nők egy elég banális, mondhatni örökzöld témát dolgoz fel: egy nap főhősnőnk, a New York-i felső tízezerhez tartozó Mary elég megalázó módon rájön, hogy férje - aki már 13 éve társa a gazdagságban - megcsalja egy elegáns nagyáruház parfümöslányával... 
 
Nem vagyunk hívei a filmek nemi szervekhez kapcsolódó besorolásának, de ez tényleg egy igazi csajos, „női film”. A „kizárólag nőknek!” figyelmeztetést pedig még le is kell szűkíteni egy nagyon pontosan meghatározható rétegre és korcsoportra, mert félő, hogy a többiek nem átallnának a fiatal, talpraesett szeretőnek drukkolni a szenvelgő, álszent, mindössze egy gyermekkel, ámde emellé két házvezetőnővel és temérdek pénzzel rendelkező főhős helyett.