A zsaruk becsülete

 Itt mindenki zsaru: a jófiúk is, a rosszfiúk is, mindegyikük családja és sógora is az, sőt az áldozatok és hovatovább a spiclik is rendőrök, és csak picit segít a kavarodásban, hogy nem mindig hordanak egyenruhát. Ami azt illeti, hőseink egy régi New York-i rendőrdinasztia tagjai, ki-ki a személyiségéhez és korához illő beosztásban, így nem csoda, hogy az összetartás külön hangsúlyt kap.
 
Ám amikor négy rendőrt gyanús körülmények között szitává lőnek egy drogdíler lakásán, a sokszor emlegetett lojalitás kezd új értelmet kapni. Az apa eleve egy volt főkapitány, az egyik fiú az ügy megoldásával megbízott különítménynek dolgozik, a másik a meggyilkoltak felettese, sógoruk pedig, aki szintén az áldozatokkal szolgált, azon igyekszik, hogy elhallgattassa a dílert, akinek sikerült kereket oldania, és túl sokat tud. Ez elsőre tűnhet kuszának és izgalmasnak is, különösen, hogy a jó zsarut Edward Norton, a rosszat pedig Colin Farrell alakítja, de valahogy a mundér becsülete mentén minden félrecsúszik. Gavin O’Connor, akinek feltehetőleg a saját családjában is akadnak rendőrök, annyira szerette volna minél hitelesebben bemutatni a zsaruéletformát, annak minden bajtársiasságával és buktatójával - amihez ráadásul sikerült egy szirupos karácsonyi hátteret festenie -, hogy menet közben némileg elfeledkezett a történetről.