Sötétkamra

Vagy azt, hogy irgalmatlanul szőrös, vagy a nyálas gyerekfilmeket, vagy a felnőttként megint megnézett nanu-nanu-t, nem tudom. Tény, hogy évek óta inkább kerülöm a nevével fémjelzett filmeket, mert csak. Amikor viszont elolvastam ennek a filmnek a tartalmát, és elképzeltem őt a főhősnek, elkezdett izgatni a dolog.  
 
A sztori a következő: „Seymour egy nagyáruházban dolgozik, fényképeket nagyít. Yorkinék a kedvenc vásárlói. Már hat éve itt nagyíttatják a családi fotóikat, és ha ők rendelnek, Seymour minden képből kettőt készít: egyet magának tesz el. Mert úgy döntött, ezek az emberek az ő családja, és még ha nem is tudnak róla, ő Yorkinék Seymour bácsikája. Egyre közelebb kerül hozzájuk. Észrevétlen marad, de egyre többet tud róluk. Ártatlan arccal mosolyog, ha találkoznak, de a tervei már nem ártatlanok. Be akar kerülni a házukba, hogy megjutalmazza a jókat, és megbüntesse azt, aki hibázott...” Azt hiszem, hogy egy remek színész, akinek elveszett a tekintélye, ám szerzett egy remek történetet, megérdemli, hogy megnézzék. Úgy lesz. Jaj, most látom nincs HBO-m...