Lóvátett lovagok

olvasói
6/10 (4)
William Shakespeare klasszikusa a négy cölibált úriemberről, akiket fogadalmuk teljesítésében erősen hátráltat négy dévaj leány. Összcsók, össztánc.



William Shakespeare és Kenneth Branagh. Lassan már olyan kettőst alkotnak, mint Tom és Jerry, mondanám, ha nem lenne e hasonlat némiképp profán. Branagh lassan kezd beemelkedni a legnemesebb Shakespeare-tolmácsolók társaságába, Laurence Olivier, Orson Welles és Franco Zeffirelli közé: a Sok hűhó semmiért, a Hamlet, a Téli rege jelezték eddig a gyümölcsöző (bár némiképp egyoldalú) együttműködést, hogy a színészi alakításokról (Othello, Richard nyomában, V. Henrik, Discovering Hamlet) ne is beszéljünk. És most itt a Lóvátett lovagok, a nagy Vilmos egyik legviccesebb, és a nagy Kenneth egyik legfurább darabja.Ugyanis Branagh jó érzékkel megtalálta azt, hogy mitől lehet érdekes egy négyszáz éve írt drámai mű a huszonegyedik század végén. Mert egyébként miről is van szó? Négy derék lovag, a navarrai király és hű társai hirtelen felindulásból szüzességet fogadnak, valamint azt, hogy eztán csak a tudományoknak élnek. Egy ideig működik is a dolog, ám egy szép napon - itt nem részletezhető üzleti ügyek okán - megérkezik a francia király leánya, három udvarhölgye társaságában. Az oly magasztos fogadalom pedig egyszerre teher és nyűg lesz az ifjak számára.Világtól elrugaszkodott sztori ez, mert hisz ki tenne manapság ilyesfajta fogadalmakat, és ha tenne is, ugyan megtartaná-e? És itt jön az, ami miatt Branagh legfurább rendezésének neveztem az imént a Lóvátett lovagokat. A rendező-színész ugyanis egyrészt a harmincas évek végére, a II. világháború előestéjére helyezte át a cselekményt, másrészt pompás dzsessz-sztenderdekkel megspékelve nagyszabású musicallé alakította azt. Első pillantásra kissé meglepő, amikor Shakespeare veretes nyelvét egyik pillanatról a másikra Jerome Kern- és Cole Porter-nóták váltják fel, de amikor Irving Berlin Let's Face the Music and Dance-e felcsendül, és az Ének az esőben emlékezetes bártánca óta a filmtörténet legerotikusabb musical-jelenete pereg le szemeink előtt, rögvest elfeledjük fenntartásainkat. Külön öröm a csodaszép Natascha McElhone-t újra látni, a pompás mozgású, kiváló táncos Adrian Lane-ről nem is beszélve.

Dukász Izidor
2001.01.01
|
Love's Labour's Lost
amerikai-angol vígjáték, 93 perc, 2000
William Shakespeare klasszikusa a négy cölibált úriemberről, akiket fogadalmuk teljesítésében erősen hátráltat négy dévaj leány. Összcsók, össztánc.
Rendező:

Kenneth Branagh

(2 kép)


Film premierek

Rontó Ralph

amerikai animációs film, 92 perc, 2012
Játék
Ester Rada az élő bizonyíték rá, hogy jelentősen lerövidíthető az az időszak, amikor a kezdő zenész ötvenfős klubokban kényszerül játszani húsz fizető vendég előtt.
Legnépszerűbb
Copyright © 2023 Minnetonka Lapkiadó Kft.