Papírkutyák

 Gyöngyössy Bence nem a legeredetibb magyar filmrendező - mutatja ezt többek között az a tény is, hogy az utóbbi tíz évben kizárólag békebeli filmek remake-jeit készítette -, ám a jelek szerint szeretne az lenni. A Papírkutyák ugyanis egy bohóckodós aktuálkomédia a Jancsó Miki bácsitól nem először kikölcsönzött Kapa-Pepe-duóval a főszerepben, akik itt a változatosság kedvéért Kuplung és Csumpi néven futnak. Gyöngyössyt legnagyobb tisztelői csak „magyar Guy Ritchie”-ként emlegetik, mert a szerző kedveli a sokszereplős színes-szagos bonyodalmakat, Litkai Gergely társ-forgatókönyvíró pedig szintén nagy dumás, bár a Buhera mátrixszal bebizonyította, hogy az élőbeszédet - legyen az bármennyire vicces - nem egyszerű a film nyelvére átültetni. 
 
Adott tehát két figura, akik a pénzzúzdából akarnak egy raklap lóvét lenyúlni még a megsemmisítés előtt, de persze semmi sem megy a terv szerint, ezért kínosabbnál kínosabb és kilátástalanabbnál kilátástalanabb helyzetekbe kerülnek, mígnem a rosszak elnyerik büntetésüket, a jók győzedelmeskednek, a nézők pedig megtudják, milyen a magyar trash movie. Hogy Fonyó Gergelyhez (Made in Hungaria) hasonlóan Gyöngyössynek is sikerül-e kitörnie saját skatulyájából, azt döntsék el maguk a nézők, ám az se baj, ha döntés helyett belefeledkeznek ebbe az őrült vígjátékba, mely talán minden országjelentésnél jobban írja le viszonyainkat. Sajna.