G. I. Joe: A kobra árnyéka

Vannak árnyaltabb és kevésbé kifinomult karakterei a javarészt képregény alapú amerikai popkultúrának, és a hidegháborúból hátrahagyott G. I. Joe-csapat az utóbbi kategóriába tartozik. Hősei terroristák ellen harcoló elitkatonák, de mivel az egészet gyerekeknek találták ki, lő- és szálfegyverek helyett általában szuperkütyüket használnak, és a film is erre helyezi a hangsúlyt. Tekintettel ugyanis a „jelenlegi külpolitikai helyzetre” – értsd: két népszerűtlen háborúra –, a történet a jövőben játszódik, és a kommandósfilmek helyett inkább a Mission: Impossible-szériából merít, miközben a Múmiát jegyző Stephen Sommers sorban a korai James Bond-klasszikusokból idéz, ami elég szórakoztató.
 
Ördögi gonoszokkal van ugyanis dolgunk, de mivel eredettörténetről van szó, és még két rész készül, ne számítsunk végső győzelemre. Inkább örüljünk az olyan szép, fiatal és szerencsés esetben tehetséges színészek játékának, mint Channing Tatum, Sienna Miller vagy Rachel Nichols, de még a kisebb szerepekben is olyan nevek tűnnek fel, mint Dennis Quaid vagy a brit Christopher Eccleston. Az igazi fanboyok azért Ray Parknak fognak szurkolni, aki Darth Maul és az első X-Men-film Varangya után újra egy enigmatikus harcos szerepében lép színre, de most a jó oldalon – ellenfele pedig a koreai szupersztár, Byung-hun Lee!