Az időutazó felesége

Az időutazó felesége főhőse az időutazó (Eric Bana) és becses felesége (Rachel McAdams). Az időutazó különleges képessége az időben való utazás, míg felesége arról nevezetes, hogy hűségesen kitart férje mellett, aki akarata ellenére akár hetekre is eltűnik, hogy aztán megint megjelenjen a színen. A dolog pikantériája, hogy meztelenül utazik, azaz új helyre érkezve a Terminátorhoz hasonlóan először is új ruhát kell szereznie magának. Persze a szerelmesek kapcsolatában nem ez a legnagyobb nehézség, hiszen sokkal nagyobb akadályok gördülnek boldogságuk útjába: Henry (az időnauta) például egyszer megjelenik előttük házuk padlóján fetrengve egy halálos sebbel, és ebből bizony arra következtetnek, hogy szegény csúnya véget ér majd.
  
Bruce Joel Rubin forgatókönyvíró (Ghost, Deep Impact) úgy csűri és csavarja a történetet, hogy végül egy elmeszesedett agyú nyugdíjas is követni tudja a cselekményt, mely a házaspár speciális helyzetéből adódóan végül a filmtörténet egyik legkacifántosabb szerelmi története lesz. Van itt kérem romantika és dráma minden mennyiségben, Az időutazó felesége azonban közel sem olyan felemelő, mint mondjuk a Ghost, mert a jelek szerint a történet olyan nyomasztó hatással volt Schwentkére, hogy az egész filmet belengi az el-elmúlás melankóliája, a borongós derengés a megváltoztathatatlan felett.