Pók

A történet hőse, Pók, a betegesen különc és végletesen magányos ember az elmegyógyintézetben töltött húsz év után visszatér ifjúsága helyszínére, a londoni East End utcáira. A környék miliője és az utcák illata lassan felidézi benne gyermekkorának szörnyű emlékeit, azon időszakot, amikor apja előbb összeállt egy prostituálttal, majd lassan a halálba kergette imádott édesanyját.

Cronenberg nem saját forgatókönyvéből, hanem hozott anyagból dolgozott, Patrick McGrath 1990-ben született azonos című regényét adaptálta filmre az író közreműködésével. Az egyébként szuverén látásmódú direktor azonban túlságosan is tisztelte az eredeti művet, és - amellett, hogy a sztori időpontját a harmincas és ötvenes évekből a hatvanas és nyolcvanas évekbe helyezte - nemigen változtatott rajta. Alig igyekezett valamit hozzátoldani, inkább elvett belőle: a regény lázas, hagymázas vízióinak élén tompított picit, a sokszor nehezen kiszálazható történéseket egyértelművé tette és több helyütt magyarázó jellegű jeleneteket iktatott be a cselekménybe. Az eredetileg többszereplős, itt viszont egyetlen figurát a centrumba helyező, afféle kamarajátékká alakított történet sikere mindezek következtében kevéssé a rendezőn, inkább a főszerepet játszó Ralph Fiennes-on múlik. Aki, mint tudjuk, nem egy színészfenomén.