Pokoli édenkert

Hőseink ráadásul találkoznak egy rémisztő stoppos duóval, akikre talán pont passzol is a kórkép. Hamarosan azonban újabb pár bukkan fel Nick (Timothy Olyphant) és Gina személyében, akik ugyanazt a túrautat járják, mint Cliff és Cydney, így a négy fiatal közösen kezdi el bebarangolni az egzotikus helyszínt. Csakhogy az új ismerősök is gyanúsan kezdenek viselkedni: Nick hajmeresztőbbnél hajmeresztőbb sztorikkal áll elő, elég vad dolgokat művel (például maga fabrikálta íjjal lelő egy szarvast), és párja sem marad el mögötte (nagy kedvvel trancsírozza fel a szerelme által elejtett vadat). S miközben a két nő elkezd közeledni egymáshoz, addig a férfiak között kialakul valami különös vetélkedésféle.
 
A gyanakvás alattomosan olyan feszült légkört alakít ki, mely már-már elviselhetetlen, ezt pedig hamarosan egy orbitális, sokkoló fordulat oldja fel, hogy az utolsó félórában az addig csak csordogáló események alaposan felgyorsuljanak. A befejezés ugyan nagyban visszanyúl a már sokszor látott sablonokhoz, de mindenért kárpótol az a pillanat, amikor a forgatókönyv felfedi a kártyákat, és egy másik szemszögből is megismerteti a történéseket a nézővel. A Pokoli édenkert ezzel az utóbbi idők legjobb thrillere – még akkor is, ha ez sajnos többet árul el a közelmúlt kínálatáról, mint magáról a filmről.