Igazából apa

Történik ugyanis, hogy egy Ausztráliába szakadt magyar festő, L. Márk (Kaszás Géza) kissé csődbe megy, ezért visszatér szülővárosába, hogy felkapjon pár képet, melyet volt szerelménél hagyott. Csakhogy szerelme már nem él, a képek pedig a nő özvegye, a tehetős és befolyásos T. Bálint (Kamarás Iván) tulajdonában vannak, akinek esze ágában sincsen tárgyalni a visszaadásról. Időközben kiderül, hogy Márk nemcsak a képeit, de gyermekét is hátrahagyta – igaz, nem tudott róla –, így aztán feléled benne az apai ösztön, és Kecskeméten elszabadul a pokol: a kortárs magyar vígjátékok elkerülhetetlen komikus szereplői szépen befutkározzák a teret, s közben a cuki kis Kata (Varga Boglárka) csupán egy kis szeretetre vágyik, a látszólag háttérben lévő nők (Gryllus Dorka, Polyák Lilla, Takáts Andrea) pedig észrevétlenül átveszik az irányítást. Kaszásnak és Kamarásnak kétségtelenül jól áll a valós tét nélküli macsóskodás, a Cifra Palota pedig igazán megérdemelte már, hogy lefilmezzék.
 
Az Igazából apa minden kiszámítható mozzanata, sablonossága és ripacskodása ellenére kedvelhető film, hiszen nem vállal sokat, és azt is majdnem teljesíti. Egy működő filmiparban (lásd: Németország) hetente készülnek hasonló alkotások, hogy edzésben tartsák a technikai személyzetet és szegény színészeket.