Dobogó kövek

A csapat fiataljai (a lúzer szoftvertesztelő/wannabe dalszerző Félix, az agyilag kevésbé, ám testileg annál inkább izmos Géza, Alf, a tehetségtelen hacker és Patrik barátnője, Fanni) tehát összefognak, hogy kirántsák barátjukat a bajból. Na ennyit a sztoriról. Vélhetően így gondolkodtak a Dobogó kövek alkotói is, hiszen miután átestek a felvezetésen, jó alaposan elfeledkeznek a cselekményről, és koherens történetvezetés helyett inkább felelevenítik az általuk valaha átélt és/vagy hallott valamennyi jó kis adomát és elpufogtatják az összes létező jó és rossz dumát.
 
A helyi arcokkal dúsított anekdotagyűjtemény nagyrészt felesleges flashbackekben csüng a filmen, mivel az alkotók sajnos annyira beleszerettek saját munkájukba és saját látványukba a vásznon, hogy nem volt szívük megnyirbálni ezeket a vadhajtásokat, melyek így túl hosszúra duzzasztják a csak nagyon soványka cselekménnyel bíró művet. A Dobogó köveket ezenkívül is további ordító dramaturgiai hibák jellemzik, a benne megjelenő színészi játék pedig kifejezetten vegyes képet mutat – mint minden amatőrfilmben. Mert Martin Csaba (Az indigóember, Brooklyn) író-rendező-vágó-producer-casting direktor-főszereplő munkája bizony amatőrfilm (bármennyire nem ismerték ezt fel saját alkotói), csak az amatőrfilmeket jellemző báj és önirónia nélkül.