Az ember, aki nappal aludt

Az ember, aki nappal aludt főhőse egy sokat próbált, rezignált zsaru, akinek előre köszönnek a sarki kocsmában, és akit szuverenitása miatt tán az ellenségei is megsüvegelnek. Igazi magányos harcos, nem szereti az ostoba szabályokat, függelemsértései miatt a főnökei neheztelnek rá. Egy nap durva cserbenhagyásos gázolás szemtanúja lesz, az autós, akinek a nyomába ered, azonban lerázza és még rá is lő. Miután hősünk a kórházban magához tér, rádöbben, hogy valaki nemhogy eltussolta az ügyet, de a felelősséget is őrá próbálják kenni. Egyedül ered hát a tettes nyomába. Üldöz és üldözik, régi ismerősökkel és barátokkal szembesül, egyre többet kockáztat és egyre kevesebb a vesztenivalója... 
 
Régi sablon ez, az igazságosztó, magányos hős figurája westernek és krimik tucatjából ismerős. A sztorival most sincs túl sok baj, az eredetiség hiányáért kárpótolhatna a hazai közeg és a kiváló magyar színészek játéka, Az ember, aki nappal aludt azonban a naivitásig komolyan veszi magát, ráadásul a kivitelezésben, a feszültségkeltésben és a közegteremtésben sem képes felérni vállalásához. Ez most nem sikerült. Amennyiben mégis Cserhalmi György főszereplésével készült, igazi magyar krimit szeretnénk nézni, továbbra is forduljunk a Dögkeselyűhöz bizalommal...