Egy jobb világ

Bier első nemzetközi sikerét egy dogmás szerelmi négyszöggel (Hogy szeretsz?) aratta, ekkor fogadta alkotótársává a dán sztárírót, Anders Thomas Jensent. A Zöld hentesek és az Ádám almái szerzőjével együtt írta szinte összes későbbi filmjét, folyamatosan csiszolva, finomítva stílusát, újabb és újabb testhezálló témákat keresve magának (Testvéred feleségét..., Esküvő után).
 
Az Egy jobb világ szintén közös munka eredménye, az alkotók ezúttal is az emberi kapcsolatok bonyolult szövetét boncolgatják, és művészien tárják elénk a lélek finom rezdüléseit. A történet két szálon fut: az afrikai menekülttáborban önkénteskedő orvos, Anton (Mikael Persbrandt) és családja, valamint a feleségét éppen elvesztett Claus (Ulrich Thomsen) és kisfia, Christian áll a cselekmény fókuszában. Ahogy a két család két gyermeke – az egyik szülei válásával, apja állandó távollétével és az iskolatársak gúnyolódásával, a másik pedig anyja elvesztésével igyekszik megbirkózni – lassan összebarátkozik, úgy keresztezi egymást a két família sorsa, és halad feltartóztathatatlanul a végzete felé… Bier nem tesz mást, mint saját nézőpontjából és eszközeivel láttatja „a gyűlölet gyűlöletet szül” tematikát. Bár fő tételét olykor iskolásan szajkózza, szereplőit és motivációikat olyan empátiával és kifinomultan láttatja, hogy hajlamosak vagyunk megbocsátani neki.