Hopp

Mindenki megnyugtatására annyit bizton állíthatunk, hogy az új, a keresztény ünnepkör második legnépszerűbb eseményéhez komponált alkotás CGI-főhőse szerencsére nem olyan irritáló, mint a behéliumozott hangon éneklő mókusok, akiket (a hozzájuk a 2. részben csatlakozó rágcsálólányokkal egyetemben) valószínűleg legszívesebben agyoncsapna minden jóérzésű felnőtt néző. A filmnek pedig összetettebb cselekmény jutott annál az alibisztorinál, amit az Alvin és a mókusokhoz (és főleg a folytatáshoz) kanyarítottak.
 
A Hopp szócska ugyanis egy húsvéti nyuszira utal, pontosabban a megtisztelő cím – amit apja hamarosan rá akar hagyományozni – ifjú várományosára. Husi azonban egy cseppet sem vágyik arra, hogy átvegye a stafétabotot, hiszen ő sokkal szívesebben foglalkozna kedvenc időtöltésével, a dobolással – ezért a Húsvét-szigetekről elszökik Hollywoodba. Itt balszerencséjére elgázolja egy szülei nyakán élősködő örök kamasz. Fred balszerencséjére pedig emiatt a kitartó kis nyúl feljogosítva érzi magát arra, hogy ráakaszkodjon és a segítségét kérje. Közös kalandjaik során először úgy tűnik, tönkremegy a srác eleve eléggé elszúrt élete, később azonban még némi jellemfejlődésen is átesik az, aki erre rászorul.