Magyar vándor

Történik ugyanis, hogy a hét vezér - egyik sem az a vezér alkat - arra ébred egy reggelen, hogy az óhazában megtartott heveny búcsúbuli után a magyarok nélkülük kezdték meg a honfoglalást, őket meg elfelejtették felébreszteni. Nosza nekivágnak, hogy megkeressék alattvalóikat és vándorlás közben különböző korokba csöppennek, ahol aztán rém vicces és bizarr dolgok történnek velük.

A poénok a Szeszélyes évszakok fénykorát idézik, nem túl igényes, viszont mindenki számára közérthető, bennfentes humorral és rendszeresen visszatérő gegekkel - igaz, befért néhány Monthy Python idézet is, már amennyiben idézetnek és nem koppintásnak tekintjük őket. Azonban a nagy számok törvényének értelmében akadnak egészen jó viccek is, a baj inkább az, hogy Herendi nem mindig tud mit kezdeni a megidézett korokkal, így inkább a vendégművészek produkcióira bízza magát. Minden új jelenetben új arcok tűnnek fel ugyanis, köztük a magyar sóbiznisz olyan gigászai, mint Liptai Klaudia, Korda György vagy Kokó, de egy-egy sor erejéig olyan igazi színészeket is láthatunk, mint Básti Juli vagy Balkay Géza. Szerencsére a szponzorok szokásosan fantáziátlan és sűrű begyömöszölése csak a végére válik kifejezetten zavaróvá - de biztos lesznek majd, akik jó mulatságnak tartják kiszúrni az oda nem illő termékeket.

Ami viszont látszik, hogy készítői szeretik filmjüket, a forgatás pedig nyilván remek hangulatban zajlott. A színészek minden esetre nevetnek egymás poénjain, amitől nekünk nem biztos, hogy sokkal jobb lesz, de azért ez valahol mégis csak szimpatikus dolog.