A majmok bolygója: Lázadás

 Tágabban értelmezve a történetet, ez tulajdonképpen az 1972-es, A majmok bolygója IV. - A hódítás remakeje, csakhogy van egy nagy különbség. Míg az eredeti egy futurisztikus rabszolgatartó társadalomban játszódott – a majmok voltak a rabszolgák -, a mostani verzióban a teljesen realisztikus jelenben járunk, az emberszabásúak pedig a gyógyszeripar kísérleti alanyai.
 
Adott két főhős: az ambíciózus fiatal kutató (James Franco), és az emberek között nevelkedett, azok szokásdait jól ismerő, majd laborpatkányként használt csimpánz, Ceasar (Andy Serkis, aki a King Kong után ismét digitális majmot játszik). Egy, az agy gyors regenerálódását célzó genetikai kísérlet mellékeredményéként majomhősünk szuperintelligens lesz, és hamar kifundálja, hogyan juttasson a társainak is a szérumből, majd seregével az emberiség ellen indul. Ami ezt követi, az a Transformers-filmeket is megszégyenítő akciódömping – a helikoptert legyőző gorilla képe szerintem impozánsabb, mint az óriásrobotok harca –, és mivel eredettörténetről van szó, az eredményt nagyjából tudjuk. Logikai bukfencei ellenére csupán egy igazán zavaró hibát prezentál a film: egész Afrikában nincs annyi csimpánz és gorilla, mint amennyi a nagy csata során hadrendbe áll San Francisco utcáin – végülis veszélyeztetett, kipusztulófélben lévő fajokról van szó, nem?