Hétköznapi pár

Mackenzie thrillerét, az Asylumot Berlinben Arany Medvére jelölték, két évvel később, 2007-ben pedig Ezüst Medvét vehetett át a Hallam Foe-ért (az alkotót a filmzenéért díjazták).
 
A rendező ezúttal a dán Kim Fupz Aakeson forgatókönyvét vitte vászonra. A Hétköznapi pár januárban debütált a Sundance Filmfesztiválon, ahol a szakma egyként állapíthatta meg, Mackenzie valószínűleg nem e művével fogja beírni magát a mozgókép történetébe. Szó se róla, a gyönyörű epidemológusnak (Eva Green) és a kedves séfnek (Ewan McGregor) egy ismeretlen világjárvány fenyegető árnyékában szövődő szerelmét feldolgozó lírai opusz több felejthetetlen pillanatot is tartogat, de a nagy igyekezetben a tartalom valahogy elvész a forma mögött. A megfelelő hatás érdekében elengedhetetlen, hogy a rendező rendre beleszeressen főszereplőnőjébe, ám itt egy idő után zavaróvá válik Eva Green mindent elhomályosító drámai szépsége, s a belőle áradó melankólia.  
 
A Hétköznapi pár esetében nehéz eldöntenünk, milyen műfajjal van dolgunk, bár európai művészfilmeknél ennek általában nem kellene problémának lennie. Mackenzie kacérkodik a thrillerrel és a sci-fivel, a misztikust ötvözi a romantikussal, de a végeredmény számos erénye ellenére sem elég meggyőző. Egymás mellé sodródó, magányos hőseink szomorúan pillognak egymásra, minden nagyon vészjósló és baljós, mégsem szippantja be a nézőt igazán. Talán mert a film túlságosan komolyan veszi magát – az őszinteség rovására.