Rumnapló

...és barát is várja. Na meg egy gyönyörű lány (Amber Heard), aki – és itt kezdődnek a problémák – a helyi nagykutya barátnője… Régóta vártuk az amerikai kultíró, a néhány éve elhunyt Hunter S. Thompson Rumnapló című regényének adaptációját. A gonzó újságírás (azaz a tényeket a fikcióval vegyítő, a tárgyilagosságot a szubjektivitásnak alárendelő zsurnalisztikai metódus) atyja az ötvenes évek végén vetette papírra önéletrajzi ihletésű regényét, amely azonban csak 1998-ban jelent meg.
 
Ugyanebben az évben vitte vászonra Terry Gilliam a szerző egy évtizeddel később íródott Félelem és reszketés Las Vegasban című művét, amely világszerte ismertté tette Thompson nevét. A Bruce Robinson (Gyilkos mezők) által forgatókönyvvé gyúrt és megrendezett Rumnapló sajnos kevéssé sikerült: egy újabb bizonyíték arra, hogy nem feltétlenül kell vagy lehet mindent megfilmesíteni.  
 
A probléma talán ott keresendő, hogy Robinson sokkal inkább törekedett emléket állítani Thompson személyének, mint korrekt sztorit gyúrni a rá bízott szövegből, ezáltal éppen a lényeg, az eredeti mű esszenciája vész ki a celluloid verzióból. A néző egy se füle-se farka romantikus szállal megbolondított, torzóban hagyott karriertörténetet kap, amely filmként kevéssé állja meg a helyét, ám az itt-ott felbukkanó idézetek felkeltik az érdeklődést a Thompson-regény iránt. Vajon ez volt az elsődleges cél? Nem valószínű.