Az ajtó

...titokzatos figura, mint a neve. Szinte a durvaságig kemény és őszinte; a „gazda” lakásában adódó teendőket ugyan tökéletesen látja el, de csak a saját szabályai szerint hajlandó eljárni. Nem hallgat senkire, ellenben ő maga szívesen parancsolgat, és nem tűr ellenvetést. Egyik legfurcsább szokása, hogy háza ajtaját mindenki előtt zárva tartja, lakásába senkit sem enged be. Mindezen előzmények ellenére az író- és a házvezetőnő között szokatlan barátság fejlődik – a szóban forgó, Magda előtt kitáruló ajtó így lassanként átvitt jelentésre tesz szert.
 
Nemzetközileg talán legnépszerűbb direktorunk, Szabó István hat évvel a Rokonok után ismét egy nagy magyar regény (ezúttal Szabó Magda azonos című műve) alapján forgatott. Szabó késői filmjeiben (főleg az 1999-es A napfény ízében) az eltúlzott esztétizálás figyelhető meg, és a rendező most is ebbe a hibába esett. Az ajtó fekete-fehér flashbackjeivel, kavargó természeti képekkel operáló jeleneteivel, a szépelgő aláfestő zenével és a vége főcím alatt futó képsorokkal többször is átlépi a giccshatárt. Szabó új munkája mégis érdemes mű, hiszen érdekfeszítő cselekményével kedvet csinál a könyveredeti elolvasásához, Emerenc szerepével pedig emlékezetes lehetőséget biztosít az ahogy mindig, úgy most is csodálatos Helen Mirrennek.