Fehér éjszaka

A Fehér éjszaka is úgy kezdődik, mint egy klasszikus rendőrmese, aztán észrevétlenül átmegy valami egész másba: igazi akció kerekedik belőle.
 
Minden úgy kezdődik, ahogy az a zsarumoziknál szokott: kissé viseltes, kötelezően borostás és bőrdzsekis hőseink egy drogszállítmányt kapcsolnak le, de hamar kiderül, hogy ezek a fickók saját zsebre dolgoznak. Ráadásul a rajtaütés félresikerül, és a bőröndnyi kokain megszerzése közben az egyik rendőr megsérül, de ami még nagyobb baj, fel is ismerik őket, és bosszúból elrabolják hősünk, Vincent kisfiát. A sporttáskányi kokó és a fiú kicserélésére egy night clubban kerül sor, és természetesen semmi nem működik a terv szerint. 
 
A filmet a remek forgatókönyv és a Frédéric Jardin rendező által diktált feszes tempó mellett a főszereplő, Tomer Sisley (Largo Winch) alakítása és úgy általában fizikai jelenléte, dinamikája viszi el. A karrierjét furcsa módon stand-up komikusként kezdő, de itt kőkemény Sisley egyben akciókoreográfusként is közreműködött a produkcióban, és a night club mikrokozmoszában, folyton változó belső tereiben zajló üldözés és harc helyenként tényleg lélegzetelállító. Persze a „helyenként” szó sem teljesen passzol ide, mert szinte egy perc megállás sincs a moziban; a szerepek folyton felcserélődnek, végig izgulhatunk hol ezért a szereplőért, hol egy másikért.