40 és annyi

...a főszereplő lány terhes nővére, Debbie (Leslie Mann) és a férje, Pete (Paul Rudd). A romkomgyáros rendező-producer, a műfajt megújító Judd Apatow (40 éves szűz, Felkoppintva) részéről merész lépés volt egy korábbi filmje mellékkaraktereit választani új mozija főhőseinek, mert hát, a mellékszereplő az nem véletlenül mellékszereplő.
 
Pláne nehéz jól kijönni ebből, ha „átlagoséknak” mindössze azt kell megmutatniuk, hogy telnek a hétköznapjaik a negyedik X felé. Hogy milyen, amikor az életben nincsenek nagy drámák, hanem maga az élet a dráma, és hol van – ha egyáltalán van – a boldogság. Ezzel önmagában nem lenne gond, ha mondjuk egy dán fekete komédiáról lenne szó, bár a koherens, egy jobban körvonalazott cél felé haladó cselekményt onnan is hiányolnánk. De Apatow úgy akart komolyan vehető midlife crisis filmet csinálni, hogy közben nem volt hajlandó lemondani a könnyed szórakoztatást célzó sablonelemekről. Talán pont ezért a 40 és annyi tulajdonképpen sem elég elgondolkodtató, sem elég vicces nem lett. 
 
Hová illan el a gyereknevelős-pénzkeresős mókuskerékben a fiatalság, a szerelem és a vágy? Vissza lehet-e még csalogatni, és ha igen, hogyan? Amit Apatow feszeget, arra a pszichológusok azt mondják, hogy a párkapcsolati krízisek korát éljük. A szociológusok azt, hogy válságban a család intézménye, a nagymamám meg azt, hogy jó dolgunkban nem tudjuk, mit csináljunk. Egy kicsit mindenkinek igaza van…