Tabu

...mely a világ számos fesztiválján nyűgözte már le a kritikusokat, és vélhetően a nézőket is, de utóbbira nincs bizonyítékunk.
 
A filmkritikusból lett rendező-forgatókönyvíró Miguel Gomes munkája bátor kísérlet, sikere alapvetően azon múlik, hogy az adott néző mennyire hajlandó hinni és érzelmileg „befektetni” a film különös hangulatvilágába. A Tabu ugyanis két idősíkon mozgó félnémafilm, egy különös szerelmi történet, amiben a legfurább az elbeszélés maga, és nem a sztori. 
 
A játékidő majd’ felében Lisszabonban járunk a jelenben, majd a portugál gyarmatbirodalom felbomlása előtti időkbe kerülünk, valahová Afrikába – talán Mozambik, talán Angola –, ahol az elsőként bemutatott titokzatos idős hölgy teljes történetét ismerhetjük meg. Mindez egy házasságtörésben csúcsosodik ki a fülledt trópusi környezetben. Márpedig a megcsalás és az azt követő bűnhődés régi filmes klisé, és ha nem venné körül a rendező által írt veretes próza és az utolsó telepesek életét megidéző, szinte tökéletesen felépített képi világ, akkor talán banális is lenne, így viszont sikerül a tragédiát és a melodrámát egyformán súlyoznia. Ami pedig a már emlegetett korhű képi világot illeti, azért néha-néha átcsúszik egy Calvin Klein reklám koncepciójába, de annyi baj legyen.