Az a bizonyos első év

...és a férfi és nő egymásra találásának folyamata helyett magára a kapcsolatra irányította a fókuszt, azt véve számba, mitől romlik el egy szépen induló szerelem. Ami akkor merőben új volt, az ma már közhelyszámba megy, de ahogy sokasodnak a problémák, és válik a világ egyre áttekinthetetlenebbé, úgy bonyolódnak tovább a párkapcsolatok is, állandó aktualitást adva a házasságos filmeknek.
 
A műfaj palettájára Dan Mazer, Sacha Baron Cohen állandó alkotótársa, a Da Ali G Show és az egész estés Cohen-filmek gegírója és társproducere dobott fel egy újabb színt. Első rendezése – Az a bizonyos első év – pont ott kezdődik, ahol a hollywoodi tündérmesék végződni szoktak: az esküvőnél. Nat (Rose Byrne – Koszorúslányok) és Josh (Rafe Spall – Egy nap, Pi élete) szupercuki pár, első blikkre legalábbis annak tűnnek. De a nagy nap után villámgyorsan megszürkülnek a hétköznapok, beköszönt az apró bosszúságok ideje, és egyszer csak felmerül a kérdés: vajon jól döntöttek-e. A helyzetet tovább komplikálja Josh exének (Anna Faris) állandó jelenléte és egy szívdöglesztő új kolléga (Simon Baker) felbukkanása, na meg két nagyon különböző család is. 
 
Mazer mozija invenciózusan igyekszik összebékíteni a klisés amerikai romkomok és a szókimondó, dialógcentrikus európai szerzői filmek világát, bár a zsánert nem írja újra, azért igazán szerethető lett, néhány jelenete pedig kifejezetten emlékezetesre sikerült.