Nekem Budapest

Ezúttal a Színház- és Filmművészeti Egyetem végzősei álltak össze, hogy egyfajta vizsgafilmként a fővárosunkhoz intézzenek sajátos szerelmi vallomást.
 
A Nekem Budapest Ferenczik Áron kisfilmjével indít, méghozzá bivalyerősen. A remek tempóban vágott, fantasztikus ötletekkel és jóféle gegekkel teli kisfilm egyszerre mutat egy csodaszép fantáziavilágot, és ránt le végül a rögvalóba. Combos indítás, ami bizakodással tölti el a nézőt, de sajnos innen már csak lefelé vezet az út. Furcsa szerkesztési elv, de még Reisz Gábor zárófilmje (a Nekem Budapest nyolc kis epizódból áll össze) az, ami ütős, így a mozi nagyját kénytelenek vagyunk átunatkozni, csak egy-egy perc akad, amikor történik valami igazán érdekes. 
 
Bár az amatőr rendező ámokfutásáról szóló próbálkozás egész vicces, az osztálytermi feleltetés bájos és minden mesterkéltséget nélkülöz, továbbá Kerekes Vica jelenetének is van valami megkapó misztikuma, de ezek már korántsem olyan darabok, melyekért rajongani lehetne. Szárnypróbálgatásnak persze jó a Nekem Budapest, hiszen legalább megismerjük általa az új magyar filmeseket, akik némi szerencsével előbb-utóbb talán nagyjátékfilmben is debütálhatnak.