Dal Marionnak

…hogy az ember miképp fogadhatja el az elkerülhetetlen elmúlást, és hogyan képes boldogan élni ennek árnyékában is. A Dal Marionnak sem képez kivételt. 
 
A mogorva Arthur (Terence Stamp jutalomjátéka) rendszeresen elkíséri feleségét (Vanessa Redgrave) a helyi kórusba, ahol népi örökzöldek helyett pop- és rockslágereket énekelnek egy fiatal és csinos kórusvezető (Gemma Arterton végre szerethető figurát alakít) segítségével. Arthur azonban sosem kapcsolódik be, de amikor az asszony meghal, rá kell jönnie, hogy a neje nem véletlenül ismertette meg őt ezzel a színes kompániával.  
 
Vagyis a szokásos jellemfejlődéses dolgot kapjuk, ahol a szőrösszívű öregember cuki apókává változik, és közben láthatunk egy csomó vicces előadást. Ez így talán nem hangzik túl vonzónak, de ha hozzátesszük, hogy a film minden kiszámíthatósága ellenére egyszerre vicces, megható, emberi és őszinte, akkor már rögtön más a helyzet.  
 
A Dal Marionnak egyes pillanataiban valósággal kitépi a szívet, hogy egy-két jelenettel később derűsen, simogatva helyezze vissza. Klasszikus könnyes-mosolygós film, ami után egy picit szebbnek és elviselhetőbbnek tűnik az élet még akkor is, ha nem lakik a közelünkben nyugdíjas kórus.