Transz

...ezt nem hajlandók elfogadni, megpróbálják hipnózissal kicsikarni belőle az igazságot. Csakhogy egy túlságosan is ravasz és szexi hipnotizőrt (Rosario Dawson) bíznak meg a feladattal. 
 
Danny Boyle újra összefogott korai művei forgatókönyvírójával, John Hodge-dzsal, ám az eredmény mégsem legismertebb közös munkájukra, a Trainspottingra, hanem az első közös filmjükre, a Sekély sírhantra hasonlít leginkább, ahol három emberke próbálta minden létező módon kijátszani egymást, és ez a játék életre-halálra ment. A Transzban sincs ez másként, csakhogy a lepukkant lakásbelsőt itt ultramodern, high-tech londoni környezetre cserélték, és a cselekményt néhány hipnózisos álomjelenettel is felkavarták. A film egyértelműen a thriller zsánerbe sorolható, csakhogy ezen belül tartalmaz heist movies elemeket (lévén az egész egy aukciósház elrontott kirablásával kezdődik), és kikacsintgat a kilencvenes években divatos erotikus thrillerek irányába is, de a sok kalandozás közben Boyle végig biztos kézzel egyben tartja a szálakat, igazi stílusbravúrt hajtva végre. A Transz vizuálisan és történetvezetésében is vad és impulzív, a zenék és a látványvilág pedig annyira lüktető, hogy pillanatokon belül képes magával ragadni nézőjét.