Byzantium

Saoirse Ronan (Vágy és vezeklés, Hanna - Gyilkos természet, Komfortos mennyország) Írország új üdvöskéje, olyan népszerű, mint Palvin Barbara és a rezsicsökkentés együtt, és az ő vállán nyugszik ez a valószínűtlen, korokat és műfajokat is átölelő vámpírtörténet, amely egyszerre nagyívű és igen földhözragadt. 
 
Adott a vonzó és nőies anya (Gemma Arterton) és érzékeny, művészlelkű lánya (ez volna Ronan), akik magukat testvéreknek kiadva menekülnek városról városra az őket homályos okokból üldöző, csak nagy vonalakban felvázolt Testvériség elől, majd visszaérnek oda, ahol minden elkezdődött. Itt a lány megismerkedik egy fiúval, aki különös érzelmeket vált ki belőle – talán azért is, mert véralvadásgátlót szed. 
 
Mindez lehetne rendkívül izgalmas is, de a szebb napokat is látott Jordan (Síró játék, Michael Collins) csak egyes momentumokban tudja megvillantani, hogy mitől is világhírű rendező ő, az elaprózott és több motívumot egyszerre követő, szerény díszletek közt játszódó története pedig sosem kap olyan lendületet, hogy tényleg törődjünk szegény vámpírok sorsával. Saoirse Ronan amúgy tényleg jó, és az a kevés jó jelenet, ami miatt érdemes a filmre beülni, mind hozzá fűződik. A többi csak szívás.