Phillips kapitány

…Charlie Wilson háborúját leszámítva távolról kerülte a komoly színészi kihívásokat, és igazi biztonsági játékossá vált, belekényelmesedve a „két Oscar-díjas sztár vagyok” szerepkörbe.  
 
Úgy tűnik, valami visszatért a régi munkamorálból, ugyanis a Phillips kapitányban játszott szerepe minden, csak nem rutinmunka. A film során apránként olyan lelki leépülésen megy keresztül, és a végén egy olyan felejthetetlen jelenettel ajándékoz meg minket, hogy hajlandóak vagyunk megbocsátani érte az elmúlt évtized áthaknizását is.  
 
A Phillips kapitány egyébként sokkal fogyaszthatóbban mutatja be a témát, mint skandináv társa, az Emberrablás. Vérbeli túszdráma, néhány thrilleres elemmel vegyítve, vagyis azoknak a nézőknek is működik, akik egy sima, izgalmas zsánerfilmre vágynak. Viszont azokat se hagyja cserben, akik szeretik, ha egy film elgondolkodtatja őket. A harmadik világ és a nyugati társadalmak kapcsolatáról és a világképük fő különbségeiről is bőven akad mondanivalója, ráadásul mindezt nem rángja a szánkba, hanem szépen a sorok között adagolja be.  
 
A filmmel pedig nemcsak Tom Hanks tér vissza az élvonalba, hanem Paul Greengrass is, aki a Zöld zónával kisebb csalódást okozott, de most ismét a régi. Kivéve, hogy a szokásosnál kevesebb vadul rezgő kézi kamerát használ. Szerencsére.