A nagy szépség

Paolo Sorrentino (Il Divo - A megfoghatatlan) új mozija a kiüresedésről, az unalomról és a semmitmondásról szól, márpedig ha egy rendező ilyen témákat tűz a zászlajára, nagyon könnyű abba a csapdába esni, hogy a filmje is üres és unalmas lesz. A nagy szépség azonban vette az összes akadályt, és egy grandiózus, elképesztően látványos, komplex, sodró és élettel teli filmben ábrázolja mindezt, ami így igazi rendezői bravúr. Sorrentino munkáját sokan az Édes élethez hasonlítják, és bár vannak hasonlóságok (Róma, a főszereplők személyisége…), Fellini filmje szomorkásabb volt.