Philomena - Határtalan szeretet

Vagy inkább arról, hogy boldogok a lelki szegények. Ki hogy látja. 
 
A címszereplő Philomena Lee (Judi Dench) ugyanis egyszerű, idős hölgy, aki mindenre rácsodálkozik, és aki mindenkivel kedves, noha nehéz élete volt. Megesett fiatal lányként egy zárdában élt és dolgozott, kisfiát pedig apácák nevelték, majd tőle elszakítva örök beadták ismeretleneknek. 
 
Ötven évvel a történtek után a nő egy cinikus újságíró (Steve Coogan) segítségével próbálja megtalálni gyermekét, noha az út hosszú, és akadályból is van egy pár. Mindez sokban emlékeztet Peter Mullan 2002-es filmjére, A Magdolna nővérekre, de más a hangsúly és a hangvétel. 
 
Frears nem akar sokkolni – bár megtehetné, hisz az apácák tényleg embertelenek voltak –, itt inkább az számít, ami a két főszereplő között történik. Judi Dench és a társforgatókönyvíróként és producerként is közreműködő Steve Coogan kettőse tényleg pazar: játszi könnyedséggel váltanak szomorúról vidámra, haragból reményre, majd komolyra és újra könnyedre, egy percig sem feledve, hogy milyen súlyos témát feszegetnek – pláne, hogy a film megtörtént esetet dolgoz fel. Igaz, Judi Dench-ről néha nehéz elhinni, hogy ennyire egyszerű lenne – ugyanis túlságosan emlékezetes volt M-ként James Bond mellett.