A nimfomániás - 1. rész

...a sztori így is nem kevés izgalmat rejt magában, hiszen a nő nimfomániás, így tulajdonképpen szexuális életéről vall megmentőjének, kislánykorától kezdve zsenge tinikorán át a húszas éveiig. Az értelemszerűen pornográf elemekkel dúsított, külön fejezetekbe sorolt visszaemlékezést időnként Joe és Seligman enyhén filozofikus kommentárjai és beszélgetései tagolják, majd egy kulcsfontosságú ponton a mesének – átmenetileg – végeszakad. 
 
A lehető legegyszerűbb dolog a dán botrányfilmes zseni, Lars von Trier munkáit polgárpukkasztó blöffnek minősíteni, és sokan meg is teszik – aminek valószínűleg ő maga örül a legjobban. De elég csak az utóbbi egy-két alkotásig visszamenni, hogy kiderüljön, a rendezőnek mindig fontos mondanivalója van.
 
Miközben A nimfomániás tematikailag látszólag illeszkedik az utóbbi idők művészpornó vonulatába (Q, Egy francia család szexuális krónikája, Adèle élete), ez a film is sokkal inkább szól Trierről magáról, mint bármilyen trendről. Az egészen egyértelmű üzenetet megfogalmazó Melankóliával szemben ezúttal nem olyan könnyen és pontosan megfogható az alkotói szándék, mélyebb elemzői munkát és gondolkodást igényel a néző részéről (ennyiben kissé az Antikrisztusra emlékeztet). De mindössze néhány hét, és A nimfomániás második részében tovább árnyalódik a kép.