Banks úr megmentése

A látszat ellenére ez mégsem az ő filmje, hanem Emma Thompsoné, hiszen ebben a történetben a Mary Poppins írója, P.L. Travers a főszereplő, nem pedig a Miki egér birodalom ura. Tavaly februárban a Hitchcock című film már megmutatta, hogy lehet izgalmas mozit készíteni arról, hogyan született egy filmklasszikus, a Banks úr megmentése pedig ezt a vonalat viszi tovább, de szerencsére az elődnél jóval több krafttal és lélekkel. 
 
John Lee Hancock mozija ugyanis azt is megmutatja, milyen konfliktusok feszülnek a művészi szabadság és a profitvadász biztonsági játék között (a sztori azt mutatja be, hogyan próbálta Walt Disney meggyőzni Traverst arról, hogy filmre vihesse a könyvét), hogyan lehet feldolgozni magunkban a gyerekkorunkból bennünk ragadt szorongásokat, és hogyan lehet olyan kompromisszumot kötni, amivel mégsem adjuk fel az elveinket. Mindezt csodálatosan könnyed hangnemben, megfelelő érzékenységgel, jól adagolt humorral (amikor Travers a hotelszobájába belépve egy Disney játékokkal teli giccsraktárban találja magát, az valami fenomenális) és nagyszerű szereplőgárdával előadva. Annyira élveztem, hogy utána elő is kapartam a polcok hátsó régiójából a Mary Poppins DVD-met, pedig én sosem szerettem Mary Poppinst…