Couch Surf

Legutóbb az Utolérrel belefutott egy jó nagy pofonba, ugyanis ezt a moziját mindenféle jogi hercehurcák miatt máig nem mutathatták be, így a Couch Surf egyfajta rendezői terápiaként is felfogható. Egy csokornyi kisfilm, melyet a rendező személyén kívül az köt össze, hogy valamilyen formában mindegyikben fontos szerepet játszik egy kanapé. A pokol kapujának várótermi kanapéjától egészen a pszichológus kanapéjáig sok helyzetben és helyen találkozhatunk e bútordarabbal, és a kisfilmek is több különböző műfajt/stílust képviselnek.
 
Akad vicces abszurd, csattanóra kihegyezett, thrilleres/rejtélyes és céltalanul pofázós is köztük, de a lényeg, hogy változatosak, és megvan bennük a szkeccsfilmek azon jellegzetessége, hogy a sokféleség a nézőtéren is sokféle véleményt szül majd. Mindenkinek meglesznek a maga kedvencei (én a tintafoltosat, a pszichológusosat, a dramaturgosat és a pokol kapujásat csíptem nagyon), és mindenki talál majd olyanokat, amikkel nem igazán tud majd mit kezdeni (Elek Ferenc és Kovács Lehel céltalan beszélgetése, Nagy Zsolt unatkozása…). A lényeg úgyis az, hogy akad itt pár idézhető duma, jól eltalált poén és nagyszerű ötlet, ámbár nekem a Köntörfalak ügyes karakter-központúsága és mesteri kidolgozottsága után a Couch Surf kisebb visszalépésnek tűnik.