A házmester

Antoine biztosan nem az. A depressziós, kiégett rockzenész egy este fellépés közben otthagyja zenekarát, eltűnik, majd a munkaügyi központ egyik cserfes munkatársának unszolására jelentkezik egy párizsi társasház házmesteri állására. Bár első ránézésre is alkalmatlan, a ház egyik befolyásos hölgye, a nemrég nyugdíjba vonult Mathilde kiáll a férfi mellett és megszerzi neki az állást, amit az úgy-ahogy be is tölt. Csakhogy Mathilde-nál sincs minden rendben: kényszerképzete, hogy lakásuk fala repedezik, de a ház többi lakója sem teljesen százas, és akkor még nem beszéltünk a kéretlen lakóról, aki kutyájával az egyik üres műhelyben húzza meg magát.
 
Pierre Salvadori (Mosás, vágás, ámítás, Csak ön után), legutóbb még egészen könnyed vígjátékokat rendezett sorozatban, ám most nehezebb témához nyújt, bár vígjátéki gyökereit most sem tagadja meg. Sikerült váratlan mélységeket is feltárnia többnyire eseménytelen története során. A rendezőként is sikeres Gustave Kervern (Aaltra, Louise Michel) igazi szomorú bohóc, bár a szükségesnél jóval szomorúbb, Catherine Deneuve pedig megbízhatóan hozza a „belül mégis érzékeny nagyasszony” figuráját, ha sokkal többet nem is – de akkor is ő Catherine Deneuve.