Paddington

A Dél-Amerikából érkezett, de eltévedt, és egy vasútállomáson bolyongó magányos macit egy kedves, felső középosztálybeli angol család fogadja be, noha a mackó – akit az állomás után neveznek el Paddingtonnak – kapásból milliós károkat okoz jóakarói házában. Bár a befogadó Brown család feje morgolódik, és akad panaszkodó, rosszindulatú szomszéd, sőt a lekvárbolond kismackóra szemet vet egy sötét lelkű állatpreparátor (Nicole Kidman) is, végül mégis győzedelmeskedik a fajok közötti tolerancia és a szeretet. Ehhez azonban kell még néhány vicces kaland és baleset, egy nagy üldözési jelenet és rengeteg vizuális geg, amikben a rendező Paul King rendre Wes Anderson filmjeit idézi meg, és teszi ezt rendkívül fogyasztható, mutatós módon. 
 
Ami Paddington macit illeti, kellőképpen szerethető, de egyben elég bumfordi is ahhoz, hogy szórakoztató főszereplő legyen – a számítógépes animáció is szinte tökéletes, bár néhányan panaszkodtak a bunda kivitelezésére –, ám a mozi másik sztárja az vitathatatlanul maga az angol főváros, és akik szeretik Londont, azok fogják csak igazán élvezni ezt a filmet.