Carol

A filmben a regény címét érthető módon megváltoztatták, és sok szempontból a mű valahol Haynes Távol a mennyországtól című legismertebb filmjének testvérdarabja lett, már csak azért is, mert itt is egy amerikai háziasszony esik tiltott szerelembe az ötvenes évek konzervatív Amerikájában, csakhogy a szerelem tárgya itt most nem egy fekete férfiember, hanem egy csinos és fiatal áruházi eladólány.
 
A cím ellenére a Carol nem annyira az asszony, hanem inkább a lány, Therese mozija. A nézők főképp az ő ártatlan nézőpontjával azonosulnak, és ő az, aki ebben a történetben ismerkedni kezd a saját szexualitásával. A film kivitelezésében gyönyörű, csodásan és nagyon is filmszerűen idézi meg az ötvenes évek világát, ahol hőseinknek el kell titkolniuk az egymás iránt táplált érzelmeiket a külvilág felé. Nem a látványos nagyjelenetek filmje ez, hanem az apró, de annál jelentőségteljesebb színészi rezdüléseké, amik olykor többet jelentenek minden szónál. Cate Blanchett brillírozik a címszerepben, de igazából Rooney Mara az, aki előtt én megemelem a kalapom, mert egy kevésbé látványos szerepben tud visszafogottságában is emlékezeteset alakítani. A Carol az elfojtott érzelmek csendes, ám belül nagyon is szenvedélyes filmje.