Támadás a Fehér Ház ellen 2. - London ostroma

A legtöbb hollywoodi film buta sablontermék, amik úgy néznek ki, mintha egymás után gördítették volna le őket a gyártósorról. Aztán vannak az okos filmek, de ez a cikk nem ezekről szól. Ugyanis a Támadás a Fehér Ház ellen 2. – London ostroma nem szimplán buta film, hanem annyira agyatlan, hogy a túl tömény butaság mögött valahogy felsejlik az ész. Ennyire minden logikát nélkülöző, ostobán patrióta mozit csinálni szerintem csak direkt lehet.
 
A történet (!) szerint meghal a brit miniszterelnök, és a világ prominensei összegyűlnek Londonban a temetésére, köztük az Egyesült Államok elnökével és a tökös testőrével, akit ezúttal is Gerard Butler alakít. Hamar kiderül, hogy az egész egy nagy csapda, és egy érthetetlenül szervezett terrorcsoport a világ legőrzöttebb rendezvénye felett cirka húsz perc alatt teljesen átveszi az irányítást, hogy aztán elnököket gyilkoljanak tucatszám. Nem, ehhez nem valami agyafúrt terv kellett, csak jön pár tucatnyi felfegyverzett csávó, és elkezdenek lövöldözni az angol fővárosban.
 
A film már itt jelzi, hogy a valószerűség olyan távol áll tőle, mint az érzelmek Steven Seagal arckifejezéseitől, és ez később csak fokozódik. A lényeg, hogy az USA elnöke már csak az egyetlen testőrére számíthat a kialakult kavalkádban, ahol a világ legfejlettebb hadseregei és biztonsági szolgálatai nem tudják felvenni a versenyt néhány géppisztolyos suhanccal. Ha izgalmas akciófilmet vársz, csalódni fogsz, de röhögni, azt rengeteget lehet rajta.