Vakvagányok

"Ez a film vakoknak készült. Köszönjük, hogy ön is megnézi" - áll a főcímben. A mozi történetében nem volt még film, amit kifejezetten a vakoknak forgattak volna. S hogy miért pont Tímár Péter vállalkozott egy ilyen vígjáték elkészítésére? A rendező pályája elején Bódy Gáborral dolgozott együtt, tehát ő is alaposan benne volt a kísérleti filmezésben, s e gyökerektől indulva jutott el a kasszasikert jelentő, tömegigényt kielégítő vígjátékokig (Csapd le csacsi!, Csinibaba, Zimmer Feri). S most itt van a Vakvagányok - mely látókat és nem látókat egyaránt elszórakoztat - egy rádiós sztárral (Csiszár Jenő, Apukám világa) a főszerepben, a vakoknak folyamatos narrációval segítséget nyújtva.

Zaki és Ede - két közepesen tehetséges rockzenész - a sikertelenség okán épp feloszlatták bandájukat és eladták hangszereiket, amikor egyikük egy pályázati felhívást vesz észre az újságban. Kiderül, hogy a Vakok Intézete kifejezetten egy vakokról szóló musicalt szeretne, amit maguk az érintettek adnának elő. Más pályázó híján Edéék nyerik el a lehetőséget, s pár nap alatt össze is dobják a siralmas anyagot. Kiderül azonban, hogy a nagy lét csak az előadás után vehetik fel, sőt a darabot is nekik kell betanítaniuk. Zaki a stúdióba vonul, így a decens Edére vár a nagy mű megrendezése. Annak ellenére, hogy a próbák alatt az összes vak lány beleszerelmesedik a vagány csávóba, ő nem mutat érzékenységet se a darab, se a vakok iránt. Balett-táncos ismerősétől kér segítséget...

Elgondolkodtató vígjáték a Vakvagányok: miközben alaposan megismerjük nem látó társaink életét, gondjaikat, örömeiket, közben kellemesen el is szórakozunk a filmen. Szerencsére a humor itt sose a vakságból ered, hanem a látó és nem látó világ találkozásából, valamint Csiszár Jenő óriási beköpéseiből. A Médiasztár mellett a Csíííz!-es Magyar Attila, a táncos-koreográfus zseni, Bozsik Yvette és az igazán tehetséges Matatek Judit játssza a film főszerepeit.