Wind River - Gyilkos nyomon

Szögezzük le gyorsan: Sheridan íróként sokkal magabiztosabb, mint rendezőként, de ez nem jelenti azt, hogy ezen a területen ne volna ügyes, csakhogy korábban két olyan zseni vitte filmre a műveit, mint Denis Villeneuve és David Mackenzie, akikkel szemben azért nem akkora szégyen alulmaradni.
 
A Wind River Amerika egyik legelmaradottabb részén, egy kegyetlen hóviharokkal és mínuszokkal sújtott, kietlen indián rezervátumban játszódik, ahol két lakott bódé között is elképesztő a távolság. Ha ezen a helyen megölnek egy embert, piszok nehéz dolga van annak, aki elő szeretné keríteni a gyilkost. Amikor egy fiatal indián lányt holtan találnak az erdőben, és kiderül, hogy a halála előtt többen is megerőszakolták, az FBI egy tapasztalatlan, újonc ügynöknőt küld az ügy felderítésére, aki a helyi sheriff és a holttestre rátaláló vadász segítségével próbálja felgöngyölíteni az ügyet. 
 
Sheridan ezúttal megelégedett azzal, hogy egy ügyes krimit rendezzen, és a másik filmjeiben ott lévő mögöttes mondanivaló most háttérbe szorul – oké, azt azért érezzük, hogy az indiánokat mindenki leszarja, mondhatni máig másodrendű polgárokként élnek –, de a Wind River – Gyilkos nyomon a műfajában nagyon is sokat nyújt. A hótól fehérlő tájak egészen pazar, egyben fenyegető hangulatot kölcsönöznek a filmnek, és Sheridannek sikerül összehozni az év egyik legemlékezetesebb akciójelenetét is, pedig alig egy percig tart csak a dolog. Erős bemutatkozó film ez, de a második még jobb lesz.