A legsötétebb óra

Tavaly a katonák szemszögéből már láthattuk, hogyan zajlott az angol katonák kimenekítése a dunkirki partszakaszról. A legsötétebb óra nagyjából ugyanazt az időszakot öleli át, de a front helyett a londoni politikai eseményekre és az Egyesült Királyság új miniszterelnökére, Winston Churchillre koncentrálva. Ilyen értelemben akár még a Dunkirk párdarabjaként is tekinthetünk rá – a YouTube-on már összevágtak a két filmből egy közös előzetest. 
 
A film egyetlen ember, Winston Churchill szemszögéből mutatja be az akkori történéseket, akinek csak jobb híján ajánlották fel a miniszterelnöki posztot, a párttársai sem hittek benne igazán, és a király sem repesett az örömtől, hogy őt kell kineveznie. Ebben a politikai közegben alkotott maradandót akkor, amikor nem próbált békét kötni Hitlerrel. 
 
Ne tagadjuk: A legsötétebb óra egy egyszerű hőstörténet, egy ragyogó színész pompás maszkban előadott szenzációs magánszáma, ami még oldmani értelemben is nagy bravúr, viszont úgy éreztem, hogy a többiek csak azért vannak, hogy asszisztáljanak az ő nagyságához. Mintha maga a film is csupán azt a célt szolgálná, hogy Gary Oldmant és az ő lenyűgöző átlényegülését maga elé tartva arassa le az elismeréseket. Persze nincs ebben semmi rossz, egy csodás színész jutalomjátékát mindig jó látni, de A legsötétebb óra akkor lehetett volna jó film helyett igazán nagy mozi, ha ennél azért nagyobb ambíciókkal vág neki a feladatnak.