Három óriásplakát Ebbing határában

A hirdetés feladója Mildred, a meggyilkolt lány édesanyja, aki nem tud együtt élni azzal a gondolattal, hogy a gyermeke gyilkosa még mindig odakint szaladgál. Érthetően rosszulesik a számonkérés Willoughby rendőrfőnöknek is, akinek megvan a maga baja enélkül is, hiszen gyógyíthatatlan rákban szenved. Aztán ott van a rasszista zsaruk mintapéldánya, a primitív Dixon is, aki minden rendőrséget érő kritikát személyes támadásnak vesz, és kirohanást intéz Mildred ellen. Először csak szavak, később azonban már a tettek szintjén is megindul a harc a résztvevők között, de ha azt hinnénk, hogy az Erőszakik rendezőjeként ismert Martin McDonagh elviszi az izmozást a végsőkig, nem is tévedhetnénk nagyobbat.
 
Az író/rendező ereje pont abban rejlik, hogy sosem kiszámítható, sosem a könnyebbik utat választja, így a Három óriásplakát Ebbing határában is teli van meglepetésekkel. Olyan jellemfejlődéseknek leszünk szemtanúi, amikre sosem gondoltunk volna, ugyanakkor McDonaghnál ezek sosem légből kapott dolgok, hanem hihetően következnek a történésekből. A filmet nézve gyors egymásutánban lehet izgulni, sírni, meghökkenni és a térdünket csapkodva, teli szájjal röhögni, ugyanis a rendező az érzelmek és a szituációk egészen széles skáláján játszik. Vajon a Golden Globe után összejön az Oscar is?