Drakulics elvtárs

Többek között azért is tudnak a vámpírfilmek a mai napig népszerűek lenni, mert a vérszívók különböző társadalmi kontextusokba és műfajokba helyezve ezerféle történet elmesélésére alkalmasak. Például megmutathatják azt, hogy a diktatórikus hatalmak végső célja az élet és a halál feletti uralom megszerzése, és néha egyetlen lázadó elég a gyenge lábakon álló rendszer teljes felbolygatásához. 
 
Amikor a kubai forradalom egykori harcosa, Fábián elvtárs (Nagy Zsolt) hosszú idő után vörös Mustangjával berobog a 70-es évek Magyarországára, hogy levezényeljen egy országos véradást, a titkosszolgálat azonnal a nyomába szegődik. Ráállítják az egyik fiatal kémnőt, Máriát (Walters Lili), hogy derítse ki Fábián örök fiatalságának titkát, azonban a lányt egyre jobban elbűvöli a rejtélyes férfi, és kezdi semmibe venni az élettársa és felettese, Laci (Nagy Ervin) utasításait. 
 
A Drakulics elvtárs sokkal inkább vámpírrománc, mint politikai szatíra. A kommunizmus hangulatos retrodíszletként jelenik meg, és bár Bodzsár kétségkívül remek stílusérzékkel rendelkezik, a forgatókönyve nem ér fel az alapötletben rejlő potenciálhoz. A mondanivaló kidolgozatlansága, és az időként ellaposodó cselekmény ellenére a Drakulics elvtárs azért egy szórakoztató és hangulatos vámpírtörténet – még ha a humor kissé vérszegény is.