Dallas Pashamende

A Dallas egy a valóságban is létező, apokaliptikus állapotok uralta szeméttelep, ahol több száz roma tengeti mindennapjait. Marsbéli e táj, de kedves emberekkel teli. 
 
Az élete javát eddig Nyugaton töltött Pejó Róbert rendező arra vállalkozott, hogy hazatér, és ebben a való élet megalkotta világban leforgat egy fikciós filmet. Dallas különös kolorlokálja szolgál háttérül egy lobogó indulatokat és óriási érzelmi kisüléséket szülő románc elmeséléséhez. Radu Dima, a Dallasban felnőtt, de onnan kiemelkedett - a városban stabil egzisztenciát teremtett és odaadó feleséget szerzett - tanító tizenkét év után hazatér szülőhelyére, édesapja temetésére. Rövidke néhány órára tervezi jelenését, azonban a sors (és a helyiek) közbeszólnak: Radu marad, a szíve és a lelke lekötözi. Amikor újra lobban rég eltemetnek hitt szerelme az egyik dallasi lány (Gryllus Dorka) iránt, akaratlanul is katasztrófák sorát indítja el. 
 
A Dallas a kortárs opuszok közül leginkább Emir Kusturica műveire emlékeztet. Pazarul fényképezett, elegáns mozdulatokkal levezényelt, több regiszteren is megszólaló film, a méretes érzelmek mellett jól megférnek benne a groteszk elemek és némi temetői humor is. A film erejét növeli, hogy a főszerepben a kortárs magyar színművészet egyik legragyogóbb tehetsége látható. A nálunk - egyelőre - kevéssé ismert, Erdélyben azonban rendkívül elismert Bogdán Zsolt (a Kolozsvári Állami Magyar Színház művésze) arcán akár órákig is képes lenne elidőzni a nézői tekintet.