Penge: Szentháromság

Persze lehetséges, hogy nincs is szándékukban ilyesmi, hiszen egy sikeres film - akár egy sikeres kocsi-, mosópor- vagy intimbetét-márka - közönséges árucikk számukra, amelyet, ha bevált, a lehető legkisebb változtatásokkal addig kell gyártani, amíg kereslet mutatkozik iránta. 
 
A szépemlékű Penge második része némileg cáfolni látszott ezt a logikát, de az véletlen volt, hiszen a kiváló Guillermo Del Toro rendező, ha akart, sem tudott volna egy szimpla filmet készíteni a rábízott anyagból. Nem így a Penge harmadik részének rendezője, az e minőségben most debütáló David S. Goyer, aki megpróbált maximálisan megfelelni a sorozatfilmek gyártását képző mechanizmusnak. Goyer az első két rész forgatókönyvírójaként alapozta meg reputációját a producereknél, olyannyira, hogy a harmadik opusz esetében a könyv megírása mellett a rendezést is rábízták. 
 
Pengének, a rettegett vámpírvadásznak ezúttal minden vérszívók ősatyjával, a sokévi szunnyadás után előcsalogatott Drake-kel kell felvennie a harcot, ráadásul seregnyi egyéb új ellenfele - például az FBI emberei és rendőrök siserehada - is akad. A Penge - Szentháromság alkotói a nézők első két rész által alaposan megemelt ingerküszöbét igyekeztek még feljebb tolni - több a robbanás, a harci jelenet, a szörnypofa és a titok -, mégis mintha csupán a két korábbi epizód egyes részleteiből gyúrt remixet látnánk. Olyan filmet, amely életben tartja ugyan Penge legendáját, de nemigen tesz hozzá ahhoz.