A Richard Nixon-merénylet
olvasói
10/10 (1)
Nem a 2001. szeptember 11-i terrorakció kitervelőinek jutott először eszükbe, hogy személyszállító repülőgépeket torpedóként lehet használni épületek ellen. 1974-ben egy amerikai átlagpolgár, Sam Bicke pontosan erre készült.
Oly mértékben elégedetlen volt az Egyesült Államok vezetésével, hogy elhatározta, eltérít egy utasszállítót, és beleszáll vele a Fehér Házba, vesszen Nixon! Terve azonban még a Baltimore-Washington repülőtér területén meghiúsult. Az elsőfilmes Niels Mueller filmje ennek az esetnek a történetét meséli el úgy, hogy egyszerre fest hiteles portrét az élet egy nagy veszteséről és egy ezer sebből vérző társadalomról.
Sam Bicke talán jobban tette volna, ha meghúzza magát a családi autógumi-kereskedés alkalmazottai között, ő azonban úgy érezte, nagyobb feladatokat tartogat számára az élet, és elment irodabútor-ügynöknek. Híján minden meggyőzőerőnek és meggyőződésnek, igyekezete ugyanolyan kudarcba fulladt, mint saját cégalapítási kísérlete, valamint próbálkozásai, hogy visszafogadtassa magát elvált feleségével és elhidegült gyerekeivel. A két lábon járó csődtömeg alakjában Sean Penn egymaga elviszi vállán a filmet, minden jelenetben jelen van, arcán tükröződnek egy magára maradt ember kilátástalanságának végigjárt poklai, amelyekből végül egy végzetes küldetésben találja meg a kiutat.
A merénylet témája és a főszereplő neve (Bick-Bickle) is a Taxisofőrt juttathatja eszünkbe. Míg mindkét film rendkívül érzékletesen ábrázolja a nagyvárosi magányt, A Richard Nixon-merényletet aktuális politikai és társadalmi áthallásai különböztetik meg Scorsese klasszikusától. Ám bármilyen megrázóan tárgyalja is, mennyire kiveszett az őszinteség és az igazságosság a világból, a film helyenként önismétlővé válik. A színészi alakítások ellenben döbbenetesek, Penn és társai játékát látva a kevésbé pergő jelenetek is különleges élményt jelenthetnek.
Sam Bicke talán jobban tette volna, ha meghúzza magát a családi autógumi-kereskedés alkalmazottai között, ő azonban úgy érezte, nagyobb feladatokat tartogat számára az élet, és elment irodabútor-ügynöknek. Híján minden meggyőzőerőnek és meggyőződésnek, igyekezete ugyanolyan kudarcba fulladt, mint saját cégalapítási kísérlete, valamint próbálkozásai, hogy visszafogadtassa magát elvált feleségével és elhidegült gyerekeivel. A két lábon járó csődtömeg alakjában Sean Penn egymaga elviszi vállán a filmet, minden jelenetben jelen van, arcán tükröződnek egy magára maradt ember kilátástalanságának végigjárt poklai, amelyekből végül egy végzetes küldetésben találja meg a kiutat.
A merénylet témája és a főszereplő neve (Bick-Bickle) is a Taxisofőrt juttathatja eszünkbe. Míg mindkét film rendkívül érzékletesen ábrázolja a nagyvárosi magányt, A Richard Nixon-merényletet aktuális politikai és társadalmi áthallásai különböztetik meg Scorsese klasszikusától. Ám bármilyen megrázóan tárgyalja is, mennyire kiveszett az őszinteség és az igazságosság a világból, a film helyenként önismétlővé válik. A színészi alakítások ellenben döbbenetesek, Penn és társai játékát látva a kevésbé pergő jelenetek is különleges élményt jelenthetnek.
The Assassination of Richard Nixon
amerikai-mexikói filmdráma, 95 perc, 2004

Igaz mese egy sikertelen kisemberről, aki gondolt egyet és repülőgépet rabolt, hogy felrobbantsa az Egyesült Államok elnökét. Egy el nem ismert ötletgazda hiteles története Sean Penn jutalomjátékával.
rendező:
Forgalmazza: SPI
Film premierek

Játék
Ester Rada az élő bizonyíték rá, hogy jelentősen lerövidíthető az az időszak, amikor a kezdő zenész ötvenfős klubokban kényszerül játszani húsz fizető vendég előtt.
Copyright © 2023 Minnetonka Lapkiadó Kft.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Felhasználási feltételek