Palindromák

Ki más is rendezhetne erről filmet, mint Todd Solondz, a hírhedt amerikai botrányfilmes, akinek eddigi munkái (Isten hozott a babaházban, A boldogságtól ordítani, Helyzetek és gyakorlatok) is mindig vihart kavartak?

A rendező ugyanis - aki nemrég az I. Alba Regia Nemzetközi Filmfesztivál vendége volt, és ezzel valószínűleg minden bűnéért megfizetett - rendre olyan dolgokat ábrázol, melyek a legtöbb ember szemében tabunak számítanak és egyszerűen ábrázolhatatlanok. Új filmjében megint lesznek fogyatékos, torz emberek, beteges szexualitás, és ugye, a főszereplő a már említett kislány, aki valóban mindent elkövet célja érdekében, és ez valószínűleg megint sokaknak nem fog tetszeni.

Pedig mindenképpen izgalmas alkotás Solondzé, elég, ha a címére gondolunk. A palindromákról mindenkinek beugrik majd persze a „Géza, kék az ég.” és hasonló elmésségek, melyek visszafele olvasva is ugyanazt adják, de valószínűleg a rendező ennél azért többet akart kifejezni. A főhőse neve, az Aviva maga is egy palindroma, de ha nagyon akarjuk, a film önmagába visszatérő szerkezete is az. S ha nem is mindig érthető, mit akar mindezzel Solondz, nyilatkozataival siet segítésünkre. Állítása szerint „a világ önmagába fordul vissza, akár egy palindroma: változatlan és megváltozhatatlan, minden tükör csupán” és mi magunk is bizonyos értelemben palindromaszerűek vagyunk. Hogy még jobban megkavarjon minket a rendező, ráadásul - Bunuel után szabadon - nem egy, hanem mindjárt nyolc különböző színésszel játszatta el Aviva szerepét, így a kislány egyszer ronda, pattanásos kamasz, máskor orbitális méretű fekete nő, de van, hogy tizenkét éves kisfiú.

Mi mást írhatnánk még a Palindromákról? Akik eddig kedvelték a rendező munkáit, most sem fognak csalódni benne, akik azonban nem, azok nem most fogják megszeretni.