Lagzi-randi

Sőt, a történet dramaturgiai csavarjaitól sem kell különösebben megrettenni, azok ugyanis olyan simán kerülték el a forgatókönyvíró tollát, mint vaj a kést, vagy tenger a Mózest. Egyszóval: hurrá! A másodvonalbeli amerikai filmesek bebizonyították, hogy Richard Curtis (Négy esküvő és egy temetés, Igazából szerelem) és brit filmsztárok nélkül is lehet olyan állagú nyálkoktélt keverni, hogy az garantáltan a székhez ragassza a nézőt, de azért a pattogatott kukorica ne vegye át az ízét.

Adott egy üde kis amerikai karrierlány, Kat Ellis (Debra Messing - Holly Woody történet, Derült égből Polly), aki Londonban élő féltestvére esküvőjére hivatalos, csakhogy ott éppen az expasija a násznagy, ezért a lagzin valami új fickóval lenne ildomos villantania. Fel is lapozza a sárga oldalakat, 6000 dollárért rendel egy jóképű kísérőt (Dermot Mulroney - Álljon meg a nászmenet!, Birtokviszony), felszállnak a repülőre és azon nyomban felcsapják a „Hogyan szeressünk egymásba gyanútlanul egy megkérdőjelezhető színvonalú könnyzacskó-filmben” című bestsellert.

A Temze-parti puccnegyedben tartott pohárköszöntő után a felső-középosztálybeli násznép kirándul a kantriszájdba, ahol hőseink az útmutató kisbetűs utasításait is végrehajtják, majd átadják magukat a kötelező fejezeteknek: féltékenység, félreértések, titkok, hazugságok, öltönyös bunyó, búcsúlevél, csók. A Micsoda nő! óta tudjuk, hogy annál nagyobb a szerelem, minél több pénz van a buliban, és hogy a politikusokhoz hasonlóan a prostituáltak is akkor a legviccesebbek, ha igazat mondanak. De tényleg, ez így van. Hát most még jobban megtudjuk. Aki nem hiszi, járjon utánam!