Lélektől lélekig

Az első jelenetben egy elszánt tudóscsoport az afrikai dzsungelben némi üldözés után elfog egy pigmeuspárt, hogy tanulmányozhassa őket. Kutatóink a majom és az ember közötti hiányzó láncszemet ezekben a kisemberekben vélik felfedezni - rögtön alsóbbrendű lényeknek kiáltva ki őket -, a kísérletezések során azonban egyikük (Joseph Fiennes - Szerelmes Shakespeare, Luther) rájön, hogy a pigmeusokat talán mégsem választja el olyan sok tőlük, a „tökéletes fehér emberektől”. Ezzel jócskán megváltozik nemcsak a tudósok egymás közötti, de a kísérletező és alanyai között addig fennálló kapcsolat is...

A gyakran embertelen, megdöbbentő jeleneteket (a pigmeusok üldözése, foglyul ejtése, mutogatása, a rajtuk végzett emberkísérletek) a Közép-Afrika őserdeje után a vadregényes Skócia gyönyörű tájait pásztázó kamera képei ellenpontozzák, a film azonban valószínűleg így is felzaklatja majd a - teljesen jogosan - rögtön rasszizmusra és fajüldözésre asszociáló érzékenyebb nézőket; ám nem szabad elfeledkeznünk róla: nem feltétlenül rossz az, ami rosszat ábrázol.

A Greystoke - Tarzan, a majmok ura és Az elefántember című filmeket is megidéző Lélektől lélekig ugyanakkor egyszerre tarthat számot a tudományok és a kalandok szerelmeseinek érdeklődésére (talán az első tudományos-kosztümös kalandfilm), hiszen igen hosszasan részletezi a pigmeusokon végzett különböző kísérleteket a fejtérfogatméréstől az orvosi vizsgálatokig, a szellemiek mellett azonban másfajta izgalmakat is tartogat. A végig lebilincselő cselekmény során többször is fordul a kocka a „művelt fehér emberek” és a „vademberek” között, a végkifejlet pedig több megrázó, megható és kegyetlen fordulat után bontakozik csak ki.