King Kong

Jóllehet, saját verziójával három Oscar-díjat is bezsebelt, ám ez korántsem a rendezésnek, netalántán a forgatókönyvnek volt köszönhető, sokkal inkább a speciális effektekért felelős egyedek verejtékes túlóráinak. Az igazság az, hogy az 1933-as alapmű vagy az 1976-os remake minden – utólag – röhejesnek mondható motívumával többet nyújt, mint a szóban forgó, műfaji identitászavarban szenvedő alkotás. 
 
A sztorit ugyebár mindenki ismeri: A vállalkozó szellemű és kalandvágyó rendező, Carl Denham lelép a stúdiója vezetői elől, akik azzal fenyegetik, hogy nem adnak pénzt legújabb filmje befejezéshez. Carl gőzösre száll csapatával és az alkalmi főszereplőjével, Ann Darrow, állástalan színésznővel. Szingapúr helyett azonban Denham a misztikus, legendákkal övezett Koponya-szigeten akar forgatni. Denham azonban az újdonsült sztárjával, a kelletlen forgatókönyvírójával, valamint stábjával olyan kalandba keveredik az eldugott szigeten, amelyet a legmerészebb álmaikban sem tudtak elképzelni.