Randevú

„Bármilyen formában kerülj is elém, én tudni fogom, hogy te vagy” - mondja a haldokló Irén kislányának, Rózsikának az ötvenes években. Ötven évvel később ez a forma bizony igencsak megváltozik, a kislányból ugyanis egy szerencsétlen hajléktalan öregasszony lett. Anya és lánya nem hétköznapi randevúja mégis összejön. Ahogy létrejön egy másik különös találkozó is: Norbi, a külföldre készülő fiatal motoros srác üldözni kezdi Rózsikát, mivel az öregasszony ellopta - egyéb értéktárgyaival és pénzével együtt - az útlevelét. A hajléktalan, az égből pottyant, fura fiatal nő - aki egy szót sem szól -, a meglopott fiú és egy kedves ápolónő, aki mindenkinek segít egy kicsit, ad tehát találkát egymásnak az ezredelő Budapestjén, ahol a rohanó nagyvárosnak van egy másik, rejtett arca is. Így kerül összeütközésbe - legvégül pedig megbonthatatlan egységbe - menő és ciki, trendi és örök, hamis és igazi.
 
Ahhoz, hogy megfelelően be tudjuk fogadni a film szokatlan hangvételét, végtelenségig naiv hozzállását és bizarr zárását, Norbihoz hasonlóan nekünk is le kell vetkőznünk minden előítéletünket, és vissza kell térnünk a gyermekkorunkba, amikor még minden mesét elhittünk...